– rémálmok vs pavor nocturnus
Képzeld el, hogy az éjszaka közepén arra ébredsz, hogy a gyermeked sírva kiabál, remeg, mintha valami nagyon megijesztette volna. Te azonnal ugrasz, próbálod megnyugtatni, de ő mintha ott sem lenne, nem reagál rád. Aztán reggel semmi nyoma az éjjeli drámának – ő vidáman kel, és egyáltalán nem emlékszik semmire. Ha ismerős ez a helyzet, akkor lehet, hogy a pavor nocturnus, vagyis az éjszakai ijedtség áll a háttérben.
A hátterében álló lelki okok egyénenként eltérőek lehetnek, és komplex problémát jelenthetnek.
A szorongás, a stressz, a traumatikus élmények való feldolgozatlansága mind okozhatják. Amikor traumatikus eseményekben kell gondolkodni a szülők néha olyan történéseket keresnek, melyek főként az ő tapasztalatuk és megítélésük szerint megrázó lehet a gyermeknek, ebből kifolyólag sokszor nem találják a kiváltó okot. A gyermekek számára azonban akár az is nagyon megrázó lehet, hogy például az oviban nagyon erőltetik, hogy valamit egyen meg vagy a délutáni alvásnál ne ficeregjen sokat, de tarthat egy csoporttársától is, aki másokkal szemben durván viselkedik és fél attól, hogy egyszer vele is bántóan fog fellépni. Természetesen vannak olyan esetek is, amikor a gyermekkori bántalmazás vagy balesetek, szintén kiválthatnak éjszakai ijedtséget, mivel ilyenkor az alvás során az elfojtott érzelmek felszínre törhetnek.
Jó tudni, hogy a szorongásos zavarok és az alvászavarok gyakran kéz a kézben járnak, mivel a szorongás ronthatja az alvás minőségét, ami viszont fokozhatja a szorongást. Érdemes szakember segítségét kérni ilyen esetekben, ahol a szülővel közösen körbejárják a lehetséges kiváltó okokat. Az elfojtott vagy elnyomott érzelmek, mint a harag, a szomorúság vagy a félelem, szintén kiválthatnak éjszakai ijedtséget. Dinamikáját tekintve ezek a feldolgozatlan érzések az alvás során felszínre törhetnek és rémálmokhoz vagy pavor nocturnushoz vezethetnek.
Ne tekintsünk erre úgy, mint egy szokásos rossz álom, mert akkor figyelmem kívül hagyják, hogy milyen mély lélektani háttérből fakad a jelenség. Mindig mélyalvásban történik, ez azt jelenti, hogy a gyermek valójában nem álmodik, hanem egy alvási zavar miatt hirtelen, részben “felébred”. Ilyenkor kiabálhat, sírhat, izzadhat, gyorsabban verhet a szíve, sőt, még akár fel is ülhet vagy járkálhat, de közben nincs teljesen magánál. Nem reagál a szülő megnyugtatásra.
Ilyenkor a legnehezebb, hogy bár segíteni szeretnél, valójában nem sokat tehetsz azon kívül, hogy mellette maradsz, és vigyázol rá, hogy ne essen baja. A legfontosabb, hogy ne próbáld felébreszteni, mert ez csak még jobban összezavarhatja. Másnap – legtöbször – ebből ő semmire nem emlékszik.
Ezzel szemben a rémálom egy nyugtalanító, rossz álom, amelyhez negatív érzések, például szorongás vagy félelem társulnak, és amely felébreszti az embert az alvásból. A gyerek felébred a félelmére, ilyenkor teljesen magánál van, és el is tudja mondani, mit álmodott. A rémálmok általában az éjszaka második felében, a REM-alvási szakaszban jelentkeznek, amikor az agy aktívan dolgozza fel a nappali élményeket. Egy-egy ijesztő mese, stresszes nap vagy nagy változás könnyen előidézheti őket.
A jó hír az, hogy ha a gyermek rémálmot lát, könnyen meg lehet nyugtatni: egy kis ölelés, egy pohár víz vagy néhány kedves szó sokszor elég ahhoz, hogy vissza tudjon aludni. Az alkalmankénti rémálmok normálisak, de ha gyakran fordulnak elő, az már rendellenességnek minősülhet, amit rémálomzavarnak nevezünk. Ilyenkor az alváshoz szorongás társulhat, befolyásolja a hangulatot, és nehezíti az elalvást vagy az elalvás utáni visszaalvást.
Szülőként mit tehetsz, ha pavor nocturnust él át a gyermeked?
Ha ilyet tapasztalsz, az első és legfontosabb dolog: próbálj nyugodt maradni. Tudom, könnyű ezt mondani, amikor a gyerek sikít és nem reagál rád, de ha te is pánikba esel, az csak még feszültebbé teszi a helyzetet. Ne próbáld felébreszteni – ezzel csak még jobban összezavarod. Ehelyett maradj mellette, figyelj rá, és ha szükséges, akadályozd meg, hogy kárt tegyen magában (például ha felállna vagy járkálna). Nyugodt, halk hangon beszélhetsz hozzá, de ne várd, hogy válaszol. Ha az epizód véget ér, finoman fektesd vissza, takargasd be, és hagyd, hogy magától visszaaludjon.
Ne várj a segítségkéréssel, ha akár hetente többször vagy minden éjjel előfordul. Ha olyan mértékű nappali fáradtságot okoz, ami miatt nyűgösebb, figyelmetlenebb napközben. Ha tudod, hogy egy stresszes helyzet vagy traumát követően jelenik meg Általában kisgyermekkorban jellemző, de ha iskoláskorban is fennáll, érdemes azonnal utánajárni. Egyszerűen törekedni kell arra, hogy ránézzünk mi okozza ezt a jelenséget, hogy mielőbb oldjuk a benne lévő fokozott mértékű szorongást.
Néhány javaslat a nyugodt éjszakákért:
Legyen egy kialakult, nyugodt lefekvési rutin, amely a kiszámíthatósága miatt adja a biztonságérzetet. A lefekvési idő terén – is- legyél következetes. Minden nap nagyjából ugyanabban az időben kezdődjön az esti alvás. Az ovi végéig, de még kisiskolás korban is az este 20h fekvés ajánlott. Korlátozd az esti képernyőidőt, mert a kék fény megzavarhatja az alvást. Lefekvés előtt 2 órával már semmilyen képernyőt ne nézzen a gyermek. Törekedj arra, hogy a táplálkozása kiegyensúlyozott legyen, este már semmi esetre ne egyen édességet vagy olyan élelmiszert, ami ételfestéket tartalmaz. Beszélgessetek még este mielőtt elalszik, hogy segítsd abban, hogy felismerje és megértse az érzéseit. Biztosítsd róla, hogy mellette vagy, bármit is él meg. Ha fél vagy aggódik valamit miatt, ne bagatellizáld el, hagyd hogy beszéljen róla és keressetek közösen megoldást rá. Kérd meg, hogy gondolja végig a napját és meséljen azokról a pillanatokról amelyek igazán jók voltak számára.
/Leiszt Ágnes/
